2008. július 21., hétfő

Kisvártatva

Előfordulhat, hogy eljön egyszer az a pillanat, amikor úgy kell majd bánnom az emberrel, mintha olyan lenne, amilyen lehetne és ezáltal hozzásegítem majd ahhoz, hogy azzá váljon, amire képes. Minden pillanatban adott a lehetőség ahhoz, hogy valami olyat tegyen az ember, amire igazán büszke lesz majd, amikor egyszer számon kérik tőled mindazt, amit tett.
A jelen,a múlt és a jövő szerves egésszé olvadva szememben valós világnézetként csapódik le zsigereimben. Persze a "valós" kifejezés nem más, mint egyfajta megelőlegezett kifejezés tartalommal a háttérben, saját lényem által vezérelt tartalommal. Érték rendem agytekervényem diktálja, miközben szívem ritmusától vezérelve falom a napokat. Azokat a napokat, melyek futnak, rohannak és a kétségbeesés néha kiáradó és kiadásra szánt szeretet formájában döngeti szívem falait.
Minden félelmet leküzdve igenis harcolnunk kell az ellen, hogy ne csak visszanézve lássuk az öröm és a boldogság apró, de ugyanakkor létfontosságú megnyilvánulásait. Igenis át kell élni mindent!
A legfontosabb a tökéletes szempár pillantásának megtalálása! Nekem sikerült!

Nincsenek megjegyzések: