Hétfőn

Megfulladunk az információban, mégis szomjazzuk a tudást.
Ez nem a legalkalmasabb hely és pillanat arra, hogy ebbe a kérdésbe belemenjünk.
Valójában azzal sem mennénk sokra, hiszen az nem lenne más, mint egyfajta személyes érvelés, saját vélemény verbális köntösbe bújtatása. Ezzel maximum a saját igazamat mondanám, ami nem biztos, hogy fedné a valóságot. Hiszen a valóság itt él közöttünk és domináns lépéseitől olykor az ég is megremeg.
Sokszor felpörgetnénk az időt, átélt álmokat menedékül hívva rohannánk a tegnapba. Persze csak akkor, ha a valóság jelen idejű megjelenése csípné arcunkat. Ezért ennyire jó ez az egész bloggerkedés, ezért szeretem az életem millió mozaikból álló képét "elrettentésként" használni nehéz percekben. Mert ez maga a biztonság. Nekem...
Ilyenkor olyan, mintha egy ropogó kandalló előtt ülve nézném a kinti hóesést.
Amúgy hétfő! Majdnem vasárnap...