"Miszter kedd" hozta a formáját.
Minden pillanatban a hétvége érzése vegyült a percek, a pillanatok közé.
Őszinte leszek. Kurvára leszarom a keddeket.
Persze vegyíthetjük mindenféle aprócska örömforrásokkal, fokozhatjuk az összhatást különböző mesterséges tudat módosító eszközökkel, a végeredmény ugyanaz marad.
Egy kedd. Amely talán azzal előzi csak meg a hétfőt, hogy picit fiatalabb. Picit "frissebb vér csordogál" ereiben.
Az én helyzetemben nem lehet ennyire lebontani a dolgokat. Nem lehet ennyire határozottan elkülöníteni a részleteket, hiszen az én helyzetem tökéletesen egyedi. A napok múlása, a képzeletbeli homokórán a porszemek mélybe hullása mind ugyanazt a dolgot készítik elő. Azt, amit már láttam. Többször is és imádom!
Minden lépésem eme eszme alá rendelem, hagyom, engedem, hogy irányítsa minden gondolatom.
Hiszen ez pontosan az a periódus, amikor a további életemet egyetlen mozdulat határozza meg. Ez most különösen igaz. Ilyenkor az ember ösztönösen megváltoztatja az idő fogalmát. Nincsenek napok. Csakis a jövő létezik. Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése