A kötelező haladási irányt szem előtt tartva töretlenül megyek előre.
A szoba félhomályba burkolózásának hatására különleges kedélyállapotba kerültem.
Hasonlóan a rutinos sofőrök birtokában lévő köddel kapcsolatos történetekhez, engem is körbefont a fátyol.
Szép dolgok mögöttem, szép dolgok előttem. Persze itt most nem elsősorban a hajvágásra gondolok. Sokkal inkább arra az érzésre, amely ismét hűséges társammá vált a mindennapok hömpölygésében. Az érzés, amit akkor érzek, amikor belépek az ajtón, ami végigfut testemen, amikor magamra húzom a takarót és álomba ringat, ha lehajtom a fejemet. Mit érne az életem, ha ez nem lenne? Mégis mihez kezdenék? Férfinak kell lennem egy olyan világban, ahol a király a legváratlanabb pillanatban lesújtva borítja a sakk szabályait... És a sakktáblát... Sakk és matt nem létezik! Csak borul a tábla...
Minden energiára szükségem van. Másképp nem megy. Ez nem telhetetlenség. Sokkal inkább józan ítélőképesség. Ezt érzem...
Úsznom kellene sokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése