A napok óta tartó ünneplés mellékhatása egyik pillanatról a másikra érkezett. Talán a felborult éjszaka-nappal egyensúly miatt, talán más okból kifolyólag, nem tudom...A hideg lábam és a fejfájás mellé a torkom fura sistergését kaptam ráadásként.
Térdelek a nappaliban és vetem a sorokat.
A háttérben a tea főző kotyogása hasít bele az éjszaka nyugalmába.
Pontosan egy nap telt el a legfrissebb ünneplés óta.
Rutinos, intelligens emberek módjára megpróbálkoztunk a lehetetlennel. A jelen villanásait jövőképpel fűszerezni, de nem jártunk sikerrel.
Hosszú és tanulságos éjszaka áll mögöttem. Egy olyan idilli feketeséggel borított napszak, melyben az eddig is szilárd lábakon álló dolgok újbóli értelmet nyertek.
Egy olyan éjszaka, amely minden tanulságával és minden pillanatával belém égett.
Egy kis torokfájás lenne az ára? Vállalom! Megérte!
Nórika is büszke lenne rám!
A tea is lefőtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése