Ahogy a gengszterek mondanák.. Nincs itt semmilyen személyes ok. Ebben a kijelentésben a némi igazság tartalom pontosan a hazugság széles válla mögött bujkál.
Mindig mindenben van valami személyes ok. Kell, hogy legyen, másképp a dolgok értelmüket veszítenék.
A szükséges minimális technikai tudás birtokában az ember ma már böngészhet kedvére, indíthat saját honlapot, vagy szerkeszthet blogot.
Ha így dönt, onnantól kezdve akár történik valami, akár nem, az oldalak frissülnie kell.
És te, kedves olvasó valamiért megint itt vagy. Mindig van valami személyes ok.
Valószínűleg azért jutottunk át sértetlenül a tegnapból a mába, mert van mögötte személyes ok. Nekem is megvan minden kijelentésemnek az oka. Gyakran a semmiből építem, gyakran szilárd élményekre alapozva érvelek.
Nem tudom, hogy mi találkoztunk-e már valaha. Abban viszont biztos vagyok, hogy Te, kedves olvasó személy szerint még soha nem ártottál nekem. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy az ismerőseim közül sem ártottál még soha senkinek.
Lehet, hogy ez az egész képzeletbeli világ nem is valós.
Csak egy álom, amelyet nem én álmodok, nem is te, bár mindkettőnket mozgat. Miért? Mert van mögötte személyes ok.
A vég, a mozdulat, amellyel ez az egész majd véget ér nem lesz személyes.
Sőt, inkább úgy fogalmaznék, hogy az a pillanat egyfajta új élményekkel kecsegtet majd.
Belépünk egy olyan világba, amely annak a kedélyállapotnak lesz köszönhető, amely most is ide vonzott. A személyes indíttatásnak!
Ahogy a haveroktól hallanám... "Zsolt, Te nem vagy normális."
De, az vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése