Ki nem állhatom ezt az időjárást.
Nem elég, hogy meg kell barátkoznunk azzal a tudattal, hogy a várva várt tavasz helyett reggelente fehér látvánnyal tarkított kellemetlen meglepetésre ébrednünk, ehhez csapódik még az olvadás ténye is.
Ha már havazik, akkor legyen valami ereje, legyen hideg, szakadjon ránk az Isten csapása, de ez, ami most megy... Ez nevetséges.
Olyan, mint egy félgőzzel megeresztett lövés a kapura, aminek hatástalanítása után az ellenfél kapusa is megvető mosollyal kérdőjelezi meg férfiasságunkat. Valami ehhez hasonlót érzek minden egyes alkalommal, amikor lemegyek és elbaszott, idióta járásomnak köszönhetően felverem a sarat frissen ápolt fehér cipőmre. Nem vagyok ennek a híve.
Olyan, mint a tejes kávé. Se nem fehér, se nem fekete. Nem tartozik sehova.
Ha csinálok valamit, akkor szeretem, ha füstöl.
Szeretem egyértelműen és félre nem érthetően módon a világ tudtára hozni, hogy miről is van szó.
De ez? Olvad ez a szar. Vége lehetne már!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése