Korrekt alku

Erre már nem tudok mit mondani. Modern 21. századi, minden igényt kielégítő irodából reménytelen tekintetek bámulják az ablakon át tündöklő hirtelen jött tavaszt. Olyan ez az egész, mintha az égiek egy csapásra a kedvünkben szerettek volna járni. A tény, hogy örömünk nem lehet felhőtlen egyértelmű utalás a földi halandóként lényünket átfonó romlottságra. Büntet a sors. Akár ezt is gondolhatnám, de ez így, ebben a formában nem teljesen fedi a valóságot. Valamit valamiért alapon az áldozat jellegét figyelembe véve azt hiszem fair üzletet kötöttem. Ez a gondolat akár megnyugtató is lehetne, ha nem látnám a szemem sarkából az ablakot. Mert a látványa akarva-akaratlanul is elhatalmasodik rajtam. Engedem, nem szabok gátat neki. Talán a maximalizmusom az oka az ilyen jellegű gyengeségnek, nem tudom. Viszont élvezem!