2009. május 3., vasárnap
Reggel
Picit nehézkes a pislogásom. A mosógép monoton zúgása egy pillanat alatt megváltozott, amikor a program a végső fázisába érkezett. Lassan végez. Ki kell majd teregetnem. A ruhákat a Római körúti látvány fogadja majd, mint minden egyes alkalommal, amióta az idő szebbre fordult. Meg lehet barátkozni ezzel az érzéssel. Kilép az ember az ajtón és a napsugarak tápláló ereje átjárja minden porcikáját. Szeretem. Hazudnék, ha ezt letagadnám, bár ez a fajta szeretet tömegjelenség a mai modern társadalomban és ez így is van rendjén. Írok rendszeresebben, csak egy picikét nehéz, de azért majd igyekszem. Éjszakák és nappalok katonás sorrendben, féreérthetetlenül azonos uniformisban boldogítanak bennünket. A felelősség a vállunkra nehezedve egy vasárnapot hozott ajándékba. A hétfő kiszámíthatósága ellenére az ajándék mivoltja garantált. Alig várom. Na meg persze igyekszem, igyekszem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése