Érzékekre támaszkodva

Izgalmas napok állnak mögöttem. Meglepő az izgalmas kifejezés használata? Nincsen semmi fura ebben. Magabiztosan, bátran, gátlásoktól mentesen használom eme kifejezést, megcáfolva, arcátlanul arcon csapva a szó szimpla mivoltjából fakadó követelményeket. Na jó, megpróbálok a realítás talaján maradva kizárólag tényekre hivatkozni. Meghúzni a saját illúziómra támaszkodó válasz vonalat a valóság és a képzelet között. Az izgalmas, mint kifejezés valahol a kettő határmezsgyéjén elhelyezkedve szótlanul pislogva figyeli vívódásomat. Azt a vívódásomat, mely oly sokszor volt már társam hideg és meleg éjszakánkon egyaránt. Mely szavakba öntve zötykölődött velem Dunaújváros és Budapest között és csendesen lapult táskám mélyén, egy hófehér háborítatlanságot megtörve formás betűk képébe bújva. Ez is én vagyok, a vívódás is én vagyok és az a fiú is én vagyok, aki a parkolóba érve elbizonytalanodik a bőség zavarától. Pillanatnyi blokk a fejemben, majd egy porból formálódott hirtelen szikra és máris kész a döntés. Hogy aztán átmeneti megnyugvást leljek. Az a fiú is én vagyok, aki a látszat ellenére egy picit mindig megrogyott a nehéz, kritikus jelzők hallatán, még akkor is, ha valóság tartalmuk igenis tekintélyt parancsoló volt. Sokszor eszembe jut, hogy az ilyen vádaskodások ellen legszívesebben a világ végére bújnék. Fejemre húznám a takarót és csendben ordítanám a hirtelen kreált sátramba. EMBEREK, ÉN ILYEN VAGYOK! Nincsen közösség elleni, embertársaim felé irányuló izgatás, de akkor gyűlölet se legyen. Ez az alku."Igy okoskodtam s jónapot kivánva elhuzódtam oldalt s este a nyájas csillagok rámnevettek a teli holddal. " Így teljes a keret.