Iszonyú fejfájással ébredtem. A december 23 utáni éjszaka rémálmait követően a jelenlegi állapotot ennek automtikus következményeképp értékelem. Picit már jobban vagyok. Jelen pillanatban a gyomorrontásom járulékos költségeit viselem. Gondolok itt picit beesett arcra, cserepes, kiszáradás jeleire utaló ajkakra. Egyszerűen nincsen az a folyadék mennyiség, amely a tökéletes (folyadék által) jóllakottság érzését hozná el nekem.
Ez a 2009-es év már nagyon a végét járja. A hangvételemben érezhető apócska kis csalódottságot megmagyarázni nem tudom. Talán a folyamatos elégedettlenségemet tudnám felhozni egyetlen példaként, amely sajnos bonyolult személyiségem velejárója. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy aki szeret, az ilyennek szeret, de a helyzet azért nem ennyire egyszerű. Ennél sokkal összetettebb és sokkal több bőrt karmol le az emberről, mint azt bárki is gondolná.
Talán ebben kell a legtöbbet fejlődnöm a jövőben. Ezt fogalmazhatjuk meg az egyik olyan területnek, amire ráfér egy kis fényesítés.
Ez a 2009 már nagyon a végét járja. Engem személy szerint tökéletesen kifacsart. Főleg ezekben az utolsó napokban.
Emberi mivoltomból fakadóan a hátralévő napokban sodródom az árral. Ez lesz az én pihenésem, hogy a 2010-es saját magammal szemben támasztott elvárásoknak meg tudjak felelni. Nem lesz egyszerű, de biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog.