Szorít a torkom, picit nehézkesen lélegzem.

A pár nappal ezelőtt átélt budapesti élményem még mindig érezheti hatását. A reggeli brutális hideg nagyon keményen igénybe vette kezeimet. Még most is érzem a csontig hatoló hideg utóhatásait. Reggel kesztyűben állok a kihívások elé. Szeretem a kesztyűmet. Nagyon jó meleg, bár egy kis időre még biztosan szükségem lesz, hogy visszanyerjem régi formámat. Addig biztos nem végezhet alapos munkát. Az a péntek reggel a Podmaniczky utcában kőkemény volt. Mint ahogy a Shell teszt is. Talán ez volt az oka, hogy élő halottként lézengtem a vasárnapomban. Megpróbáltam egymás után tenni a lábaimat, lépéseim gyakorlati kivitelezésénél a rendezettséget szem előtt tartani. Bátran büszkén jelentem, hogy megoldottam a feladatot. Egy dolgot viszont nem értek... Minek bókol nekem egy vasárnap? Mivel érdemeltem ki, hogy elméletileg egy színtelen, szagtalan valami kedvesen, óvatosan "napokat meghazudtoló" hozzáértésről tanúskodva nyúljon hozzám? Mindegy mi történik. Amit látok, az nem győzhet meg soha. Annál sokkal többre van szükség. Érzésekre, kőkemény élethelyzetekre. Mint például ez is. Betakarózva, köntösöm kapucnija alatt menedéket lelve némán tűröm, hogy a hátam mögött az ablakon beszűrődő rémségekkel átitatott dunaújvárosi éjszaka körbeoldalazzon. Tűröm, nem mozdulok. Kezem ökölben. Ez ám az experience! Szélsőséges hangulatok között ingadozva annyira azért nem torz az a tükör, hogy tompítaná a jövő fényét. Kikövezett az utam a jövőbe. Megélni a holnapokat igazi műveszet és eme nemes jelenség maximális kiaknázása is igazi művészt igényel. Persze a művész kifejezés alatt itt kéretik nagyon általános dolgokra gondolni. Hatalmas, lila nyelű nagyítón keresztül látott és következtetések gyártásra felhasznált dolgokra. I am trying to do my best, mondanám angolul. Furcsa összefüggések. Neveztek már gyengének, gyávának, pedig mindig tudom mit miért teszek és ha kell az egész világgal szembe megyek. Hatalmas tartalékaim vannak és soha senki nem fog tudni elnyomni. Soha nem kételkedtem az élet erejében és a megújulás hatalmában. Egészséges, erős férfiként igénylem és kutatom az összes ezzel kapcsolatos morzsát. Nap mint nap átélem, amint átalakulok, saját gondolataim és cselekedeteim részévé válok. Furcsa, már-már misztikus dolgok ezek. Arra törekszem, hogy olyan természetessé váljanak ezek számomra, mint a lélegzetvétel és olyan tisztán és őszintén bízzak benne, mint a saját sóhajomban... és most jöhet a takaróm által nyújtott biztonságérzet, ami immár majdnem 30 éve bearanyozza életem. Ez az én történetem ma estére. Csupa kisbetűvel.