Magamba szívtam a semmiből felbukkanó kellemesség fizikai formát öntött jelenségének illatát és ennek hatása reggelig kitartott. Kilépve az ágyból kipillantottam az ablakon és csodálatos fehér táj látványa fogadott. Nagy hangsúlyt fektettem a mai világban, a hihetetlen szélsőséges környezeti tényezőkből fakadóan nagyon ritka pillanatok egyikévé avanzsálódott látvány értékelésére. Nem kell nagy dolgokra asszociálni. Mondjuk egy röpke gondolatra, melyre azt is mondhatjuk, hogy tiszteletem kifejezésének jeleként szolgált és teljesítette feladatát.
Hurrá hangulat nincsen, mégis jó passzban vagyok. Az okot nehezen tudnám megfogalmazni. Talán azért, mert pont jó a nadrág. Még ha havas is egy picit a szára. Apróság. Szemet hunyhatunk felette, bár sok értelme nincsen ilyen kis dolgokra fecsérelni az energiát. Ez most nem az a pillanat, nem az a periódus, amikor az értelmetlen értelemmel való felruházása, mint jelenség befarol a friss hóval borított aszfalton a látómezőm sarkában és elszáguld előttem, miközben én a decemberi hideg arcomat mardosó hatására ráadásként hófüggönyt kapok ajándékba. A zöld-barna sálamban, térdig havas -pont jó- nadrágban. Ez most más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése