Nem tudom, hogy meséltem-e már mennyire finom tejbegrízt tudok csinálni. Van néhány dolog a konyhában, amire nagyon rááll a kezem. Ilyen a tejbegríz is. Nagyon nagy figyelmet igényel. Tökéletes időzítés és érett elme szükséges a megfelelő állag eltalálásához. Mindennek kézre kell esnie. A búzadarának, a cukornak és a kakaónak is. A legkisebb hiba, a legapróbb figyelmetlenség és máris elúszott a tökéletes állag.
Aprólékos munka eredményének emberi kéz közé kerülése is saját szabályokat állított. Csak és kizárólag kivülről befelé haladva ér enni. Összekeverni megbocsájthatatlan bűn.
A kakaó rászórásának is megvan a maga pillanata. Nagyon komoly dolgok ezek. Ebben nem ismerek tréfát. Ehhez jön koronaként a múltam. Kisfiú koromban is nagyon szerettem a tejbegrízt. Néha anyukám meglepett és különféle formákat rajzolt rá a kakóból.
Élénken él emlékeimben egy este. Régen, amikor még otthon laktam, kikölcsönöztem egy filmet a Snoopyból. Bezárkóztam a szobámba, beizzítottam a videót, amit faterom szerzett Ercsiben a cigányoktól. A filmben egy óriási nagy krokodilt üldöztek, amely tizedelte a környéken lakó embereket. A tökéletes idilli élményt tejbegrízzel tettem még színesebbé. Nem tudom miért maradt meg bennem ez az este. Nagyon jó volt. A hagyományokat követve a tejbegríz iránti tiszteletemet átmentettem a jelenembe is. Csak ne lenne utána mindig mosogatnivaló. A mosogatnivaló, amely mindig megvár. Bezzeg a "négyeshatos" villamos, az nem vár... Mint ahogy az ülőhely jegyek sem várnak meg egy nyári Újpest-Fradi előtt. A Viola utca meg főleg. Mindig változik.
Vitorlát bontottam. Már csak egy jó szelet kellene kifognom.