Néha bebizonyosodik, hogy a megértés legmagasabb foka az az állapot, amikor már nem értünk semmit. Ez csak kivételes esetekben igaz. Talán most is erről van szó. A határok elmosódtak, a lehetőségek széles skálája már a múlté. Bölcsen próbáljuk őrizni értékeinket. Erőt meríteni környezetünkből, hogy az igazi férfi harcok megnyerésére reális esélyünk legyen. Elméleteket állítunk és még akkor is ragaszkodunk eme teóriákhoz, amikor a határvonalak már régen összemosódva tündökölnek ütött-kopott harminc évem feketén pompázó horizontján. A fekete ismét jelen van, hogy reprezentálja, megtestesítse lelkem, szívem, érzéseim felszínes tükröződését. Azokra a helyekre, ahova érdemes elmenni soha nem vezet rövid út. Ezzel nyugtatom magam. Megpróbálok ebből táplálkozni, erőt meríteni mert most tényleg szükségem van rá. Nagyon nehéz a munka és kell az önbizalom. Romokban heverek, össze kell szednem magam. Megpróbálok én lenni a változás, amit látni szeretnék a világban. Talán még pont időben vagyok. Hiszem és bízom benne, hogy nem csak a negatív árny vetül személyiségemből eme csodálatos világra, hanem az esetleges értékeim is. Össze kell hangolnom a gondolataimat a szavaimat és a tetteim. Súlyos értékelési problémákat tapasztalok környezetemben, ami a személyemet illeti. Szeretnék ezen változtatni. Történik mindez egy újabb szombaton, miközben testemre a mögöttem tornyosuló Kutleshi klán bástyájának árnyéka vetül. Jobbomon 4 ujjú Frankie, balomon Penge Boris.
2010. március 20., szombat
Néha bebizonyosodik, hogy a megértés legmagasabb foka az az állapot, amikor már nem értünk semmit. Ez csak kivételes esetekben igaz. Talán most is erről van szó. A határok elmosódtak, a lehetőségek széles skálája már a múlté. Bölcsen próbáljuk őrizni értékeinket. Erőt meríteni környezetünkből, hogy az igazi férfi harcok megnyerésére reális esélyünk legyen. Elméleteket állítunk és még akkor is ragaszkodunk eme teóriákhoz, amikor a határvonalak már régen összemosódva tündökölnek ütött-kopott harminc évem feketén pompázó horizontján. A fekete ismét jelen van, hogy reprezentálja, megtestesítse lelkem, szívem, érzéseim felszínes tükröződését. Azokra a helyekre, ahova érdemes elmenni soha nem vezet rövid út. Ezzel nyugtatom magam. Megpróbálok ebből táplálkozni, erőt meríteni mert most tényleg szükségem van rá. Nagyon nehéz a munka és kell az önbizalom. Romokban heverek, össze kell szednem magam. Megpróbálok én lenni a változás, amit látni szeretnék a világban. Talán még pont időben vagyok. Hiszem és bízom benne, hogy nem csak a negatív árny vetül személyiségemből eme csodálatos világra, hanem az esetleges értékeim is. Össze kell hangolnom a gondolataimat a szavaimat és a tetteim. Súlyos értékelési problémákat tapasztalok környezetemben, ami a személyemet illeti. Szeretnék ezen változtatni. Történik mindez egy újabb szombaton, miközben testemre a mögöttem tornyosuló Kutleshi klán bástyájának árnyéka vetül. Jobbomon 4 ujjú Frankie, balomon Penge Boris.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése