2010. március 20., szombat

Túlélni egy dunaújvárosi éjszakát nem olyan egyszerű dolog, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Adott egy választék, adott egy hangulat, egy aktivitási állapot és egy ártatlan próba eme alkotóelemek összehangolására. Mindig így kezdődik. A recept elvileg nagyon egyszerű. Ehhez jönnek a különböző befolyásoló tényezők. Egy rakás olyan dolog, amit az ember mérlegel, kivár, átgondol és döntést hoz. Én is döntöttem és túléltem. Összeolvadtam a tömeggel. A szombat éjszaka hatalmas fekete lepelként terült ránk, szerves egésszé kovácsolt minket. Pár száz méterre egy teljesen más világ, egy ellentétes életérzés karcolgatta ezer sebtől vérző szívemet. Ez már soha nem fog megváltozni? Aggódom emiatt.
Néha bebizonyosodik, hogy a megértés legmagasabb foka az az állapot, amikor már nem értünk semmit. Ez csak kivételes esetekben igaz. Talán most is erről van szó. A határok elmosódtak, a lehetőségek széles skálája már a múlté. Bölcsen próbáljuk őrizni értékeinket. Erőt meríteni környezetünkből, hogy az igazi férfi harcok megnyerésére reális esélyünk legyen. Elméleteket állítunk és még akkor is ragaszkodunk eme teóriákhoz, amikor a határvonalak már régen összemosódva tündökölnek ütött-kopott harminc évem feketén pompázó horizontján. A fekete ismét jelen van, hogy reprezentálja, megtestesítse lelkem, szívem, érzéseim felszínes tükröződését. Azokra a helyekre, ahova érdemes elmenni soha nem vezet rövid út. Ezzel nyugtatom magam. Megpróbálok ebből táplálkozni, erőt meríteni mert most tényleg szükségem van rá. Nagyon nehéz a munka és kell az önbizalom. Romokban heverek, össze kell szednem magam. Megpróbálok én lenni a változás, amit látni szeretnék a világban. Talán még pont időben vagyok. Hiszem és bízom benne, hogy nem csak a negatív árny vetül személyiségemből eme csodálatos világra, hanem az esetleges értékeim is. Össze kell hangolnom a gondolataimat a szavaimat és a tetteim. Súlyos értékelési problémákat tapasztalok környezetemben, ami a személyemet illeti. Szeretnék ezen változtatni. Történik mindez egy újabb szombaton, miközben testemre a mögöttem tornyosuló Kutleshi klán bástyájának árnyéka vetül. Jobbomon 4 ujjú Frankie, balomon Penge Boris.

Nincsenek megjegyzések: