2010. március 6., szombat

Minden szemrebbenés nélkül betoltam egy újabb lázcsillapítót. Szükség volt rá, hiszen ismét felkúszott a lázam. Ez így megy már három napja. Azt hiszem éjfél előtt ágyban leszek. Régen nem történt már ehhez hasonló péntek este.
Beteg vagyok.
Elgondolkodtató sebezhetőségem. Fogalmam sincsen miért vagyok ennyire beteges mostanában. Pedig rendszeresen táplálkozom, ereimben a vérem talán még soha nem csordogált ennél kiegyensúlyozottabban és mégis mindig áldozattá válok. Talán többet kellene pihennem, talán lelki okokkal magyarázható ez az egész. Gőzöm sincs! Azt hiszem ezen már felesleges rágódni. Jó lenne holnap elegendő erőt gyűjteni ahhoz, hogy tudjak fát vágni a mamáéknak, bár nem sok esélyt látok rá. Az a baj, hogy ez a project már hónapok óta "on-hold" státuszban tobzódik. Egyszerűen képtelen vagyok átlendülni a holtponton. Magyarra lefordítva serious problems with time management. Ezt nem is tagadom. Viselem keresztem. Azért nincsen lelkiismeret furdalásom emiatt, mert tudom,íhogy más sem csinálná ezt jobban. Nem mintha verseny tárgya lenne a téma. Még 13 perc éjfélig. Nem biztos, hogy be tudom tartani fenti ígéretem, de megpróbálom. Teszem ezt annak ellenére, hogy az élet eme szakaszában, egy péntek éjszaka eme órájában, a férfiak millió fajtájából a személyiségem által megtestesített példájával villantva az éjjelek összefüggő masszaként csillognak szemünkben. Az éjjel, a soha nem látott sötétség édes szivarként füstölög, egy apró parázsként tündököl és miközben mi vadul háborgunk, duzzogunk, Ő nemes egyszerűséggel, bódító illatát kihasználva, magabiztosságtól duzzadva veszi lelkére gondunk-bajunk. Együtt vágtunk neki a hideg, hosszú télnek és most a tavaszt is együtt várjuk. Hűséges eb, koromfekete ragyogással követi minden lépésem. Velem van, hiszen harc az élet és szükség van a védelemre. Igaz, tiszta kötődés ez egy kézzel nem megfogható jelenséghez, mely annyi szörnyűség barlangja...Én mégis szeretem. Talán ez az oka túlzott magabiztosságomnak, mely azzal a tudattal kecsegtet, hogy biztos elnézi majd nekem, hogy most bebújok az ágyba és cserben hagyom. Jó éjszakát

Nincsenek megjegyzések: