Aznap éjjel megint minden a póznák sárga fényében úszott.
Az ablak résnyire nyitva maradt, talán így juthatott be.
Mozdulatlanul feküdtem, légzésem kiegyensúlyozott volt.
A gyanú legkisebb árnyékától mentesen csendben, békésen mozgott "testem fölé rejtett takaróm". Csendben, halkan megsimogatta 4 napos borostától tündöklő arcomat és magával ragadott. Messzire szálltam én, a természeti jelenség. Egy pillanatig sem izgultam, hogy mi fog történni velem. A bankkártyáim okozta nyugalom érzése Fradi ellen szerzett újpesti gólhoz hasonlítható érzésként áramlott végig porcikáimban. Varázsló voltam... Zsivány forgatókönyvvel... A szerencsét lefizettem. Hősi halált halt nyelvem alatti fegyverarzenálom oltárán. A szerelem hajójában ülve lapátoltam az óceánt. Bicepszem kőkeményre dagadva hű szolgaként teljesítette agyam parancsait. Egy pillanatnyira elhalványult, hogy egyszer mind elmegyünk. Pár percig elhittem, hogy akkor leszek a legfényesebb, amikor a legtöbb sebből vérzek majd. A tragédiákból maradt hegeim begyógyultak. Bunyókban elveszített fogaim visszanőttek. A felhőket szaggató templomtornyok árnyékában hirtelen kitetovált példaképként egy dobozos cola és egy Marlboro társaságában néztem a naplementét az M6-os benzinkútján, motorháztetőn üldögélve. A körülöttem tornyosuló szürke óriások kedvesen kacsintottak rám.
Minden olyan gyorsan történt. Arra sem volt időm, hogy boldog névnapot kívánjak a papámnak. Tibor napon mindig móka és kacagás van. Az élet egyik legszélsőségesebb dolga névnapon mártírkodva lehetetlen, már-már abszurd dolgokból íratlan szabályokat kovácsolni. Időtöltésnek kiváló, tapasztalatszerzés garantált,de értelmét nem nagyon látom. Miért is menne minden olajozottan? Szerintem belebetegednék.