2013. december 26., csütörtök

Ahogy a parkolóba értünk,leállítottam a motort. Tárcsáztam. Két csörgés után felvette.
-Megérkeztünk. Hol találjuk?-
-Bementek, a folyosó vége egy terembe nyílik. A bejárat a ring mellett lesz a bal sarokban.-
Kettőt hajtottam az ingem ujján és kinyitottam az ajtót.
Bilal a műszerfalba ütött, hogy felhívja magára a figyelmemet.Egész jól bírta a műanyag az elemi erejű löketet.
-Elegem van abból, hogy folyton belerángatsz valamibe és simlis vigyorral az arcodon csak a hab dumát tolod, semmi konkrétum.- kiabálta habzó szájjal.
-Bízz bennem. Igazítsd meg a nadrágod szárát, látszik a késed.- feleltem mosolyogva.
Megigazította zakóját és követett. Ez könnyen ment.
A parkolóban rajtunk kívül három autó árválkodott. A lábunk alatti fehér murva ropogásának kíséretében indultunk meg a bejárat felé. A házba érve egy szűk folyosóra jutottunk. Erős testszag és adrenalin keveréke terjengett a levegőben. A fejünk fölött pislákoló, sercegő neon gondoskodott a kripta hangulatról.
A folyosó végén lévő ajtóhoz közeledve elhaladtunk egy szemmel láthatóan szebb napokat látott üdítő automata mellett. A bentről kiszűrődő hangok egyre erősödtek. Tompa puffanások és padló ropogásának egyvelege. Gondolkodás nélkül benyitottam. A már telefonban említett ringben két hegyomlás ment ölre egymással. Piros a kék ellen. Esküdt ellenségek, akiknek a céljuk egyértelműen a másik földre vitele. Lehetőleg a megfelelő pillanatban bevitt megfelelő erejű ütéssel. A ring széléről egy saláta fülű, lépcsős homlokú óriás üvöltött teli torokból. Gyűrött, nyúlott nyakú pólója susogás melegítő nadrágjába tűrve szolgálta hűen gazdáját. Az alakok ránk se bagóztak. Elsétáltunk mellettük. Bilal egy pillanatra megállt. Szemmel láthatóan felkeltette érdeklődését piros hegyomlás pillanatnyi dominanciája.
-Gyere, erre most nem érünk rá.-
A bal sarokban lévő ajtóhoz értünk. Bekopogtam.
-Gyere!- érkezett a verbális válasz.
A hegyomlások csatájának zaját a vas ajtó hatalmas zsanérjának nyekergése törte meg.
Egy impozáns méretű irodában találtuk magunkat, mely tökéletes ellentéte volt a kint tapasztalt szocreál valóságnak. A falak hófehér mivoltjának és az ajtó méretének a kétszeresére nőtt ablakoknak köszönhetően az iroda fényárban úszott. A szoba közepén egy hatalmas íróasztal, a fal mellett két egymással szembe fordított fotel gondoskodott a szoba berendezéséről. Bilal szeme megakadt a falon lógó Manny Pacquiao poszteren. Ebben a szobában minden tágas volt, minden nagy, kivéve az asztal mögött egy lepedő méretű újságba temetkezett urat. Megköszörültem a torkom...

Nincsenek megjegyzések: