2014. január 19., vasárnap

Helyett

Ha lehetne a sorokkal kedveskedni, akkor most megtenném.
Ha lehetne a sorokkal üzenni, akkor most üzennék velük. Elmondanám, hogy tegnap éjjel sikerült úgy azonosulnom a szituációmmal, hogy közben hibátlanul szűrtem ki az éjszakai zajokat. Milyen csodálatos az ember, ugye? Micsoda pompás dolog élni és érzékelni... Mi mindenre vagyunk képesek, mégis oly sokáig tart saját határaink megismerése. A határok, melynek közelébe érve a levegőben leírt tisztelet köröknek egyetlen szerepük a drámai elem biztosítása. A valódi teljesítmény ennél sokkal összetettebb. Érkezhet tárgyi formában, olykor viszont érzésekben ölt testet. Ráismerni tehetség, elérni művészet. Mindannyian művészek vagyunk a magunk módján. Alkotunk. Mindent, bármit.
Talán ennek a pár sornak sem más a célja, csupán egy kis impulzus generálása. A végeredmény kiszámíthatatlan. Én csak kedveskedni akartam. Most akkor mégis sikerült? Összezavarodtam. 

Nincsenek megjegyzések: