Egészen jól alakulnak ma a dolgok. Szó szerint perzsel a június. A kerítés melletti cigarettázás mellé cseresznyés pite és újpesti torta furakodott be. A pusztaszabolcsi fák kötelességtudó őrként asszisztáltak a születésnapomhoz. Sok más emberrel ellentétben én nem az öregek elmondásaiból és a rég megsárgult képeslapokból ismerem ezeket a pillanatokat, hanem saját bőrömön tapasztalom. Kurvára jó születésnaposnak lenni. Ennél is jobban szeretem a pusztaszabolcsi öreg falak kavargó világát. A világ és én egy kavargó őrület rugalmas határai közé szorítva. Szebbet nem is kívánhatnék. A hosszú délután nyugtató zsibongása, amikor bolond lennék telefonokat kapkodni és hihetetlenebbnél hihetetlenebb problémák megoldásán gondolkozni a rendelkezésemre álló időkereten belül a szellemi és tárgyi javak céltudatos mozgósításának segítségével megperzselte bőrömet. Ez a show része. Egy olyan eleme, amelyre majd öreg fejjel is szívesen emlékszem vissza, miközben majd szekrényt rendezek, pizsamákat hajtogatok és textil zsebkendőket vasaltatok élére.
Ezt leszámítva a kávénak ma reggel is ugyanolyan volt az íze és a kibaszott fehér Skoda ma reggel is csak negyedikre röffent be az ablak alatt. A felvetést, mely szerint érzékszerveim születésnaposként tett új fogadalmak ismeretlen ízvilágától lennének zamatosak, visszautasítom. Toleráns vagyok az életemmel szemben. Nyitott vagyok a dialógusokra, a korommal való együttgondolkodásra,melynek során eljuthatunk az alapvető összefüggéseken túlmutató titkok felfedéséhez. Nem 34 év alatt jöttem erre rá. Már régóta tudom. Azt is, hogy az új pizsamát csak holnap izzíthatom be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése