Pásztor Nórának

Képzeld Kislányom! Írtam Neked valamit. Valahányszor kinyitom a számat, megvan annak az esélye, hogy a szavak véletlenül nem azt fogják jelenteni, ahogy értem őket, még feleannyira sem, úgyhogy megpróbálom inkább leírni.
Drága Nóra! Valahogy így kellene kezdenem. Sokszor szoktam gondolkodni Rólunk. Igen, nagy R-el. A történetünkről. Ne haragudj a csúnya kifejezésért, de fogalmam sincsen hogy a picsába is foglaljam össze. Tökéletes lenne? Nem hinném. Te is nagyon jól tudod, hogy min kell még változtatnunk, hogy megközelítsük azt az állapotot. Na és persze azt a nehezítő körülményt se felejtsük el, hogy bármilyen történet velem a középpontban nem torkollhat másba, mint mosolyt fakasztó káoszba. Nem egyszerű a helyzeted. Kérlek ne haragudj emiatt rám. Az okát ne kérdezd. Talán csak a túlzott igyekezet, hogy érdekessé, izgalmassá tegyem a napjaidat. Hogy tudjad, hogy hétfőn nevetünk, szerdán pedig kacagva hajtjuk álomra fejünket. Egyvalamit azonban biztosan tudok. Minden eddig együtt töltött percünk maga volt a megtestesült szépség. Az álmaink, Őzi és Nyunyesz kalandjai, a közös Újpest meccsek a mesenézés rovására, az együtt megélt városunk elbűvölő, csillámló őrültsége, ahol éveken át felkeltem, egy puha puszit leheltem homlokodra és aztán elmentem, hazatértem, lényed öleltem, majd aztán mindent előröl kezdtem. Apukaként álmodom a boldog végkifejletről. Az apuka rajongásig szereti kislányát, aki a maga természetes szépségével, genetikailag kódolt kisugárzásával megmenti őt önmagától és a naplementében elsötétül a kép. Később jöttem csak rá, hogy nincsen naplemente. Csak a most létezik, csak a mi kettősünk, ami ijesztő hullámokat ír le néhanapján. Ha ezeket a sorokat majd elolvasod egyszer és meghallod, amit a szíved súg pontosan abban a pillanatban, ha egyszerűen tovább próbálkozol és soha nem mondasz le rólam, tökmindegy min megyünk majd még keresztül együtt, kéz a kézben, amíg a kezdet és a vég össze nem fonódik majd valamibe, amit nevezzünk az egyszerűség kedvéért a "legközelebbi viszontlátásnak", szeretném ha éreznéd, hogy örökké számíthatsz rám. A legjobb dolog vagy, amit valaha tettem! Képzeld! Ma bementem a boltba sört venni és találtam Neked lila körömlakkot. Remélem tetszeni fog... Fogadd ezt a pár sort emlékbe apukádtól.