A közelgő hétvége okozta kellemes érzés szépen fokozatosan árad szét a testemben. Ha nagyon pontosan akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy ennek mértékét és sebességét én magam szabályozom.
"Adagoló gépezetként" próbálom kihozni a maximumot ebböl az átlagos reggelböl.
Borongós idő odakint, mai tennivalók listája a konyhapulton.
Az örökkévalóság és a jelen egybeolvadása.
Mulandó valamiként próbálom a saját fókuszomon, a saját lencsémen keresztül szemlélni a jelent. Az örökkévalóság megváltoztathatatlansága tény, abba sajnos nincsen beleszólásunk. Ez a tény immunissá tett a "szélmalomharc" jelzővel illethető feladatokkal szemben. Nincs más dolgom tehát, mint a jelenre koncentrálni.
Akkor is lesznek még ilyen borús márciusi reggelek, amikor mi már csak fényképekröl köszönünk vissza az utókor számára.
Tomboló vulkánként lüktető szívem talán segít abban, hogy mély, fényképeken túlnyúló nyomot hagyjak magam után a jelenben.
Kezdjük (folytassuk) mondjuk ma.
Padlógázzal a belső sávban!
Ez kötelesség, vagy kalandvágy? Ki tudja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése