Romantikus tahó

Éjszaka kellős közepe, üresjáratok, túlélési harc.
Szavak mondatba foglalása, mondatok értelmes szöveggé alakítása. Alá-fölé rendeltségi viszony, igazi dominó jelenség, egymás függőségei.
Gondolkodás nélkül megpöcköltem az elsö dominót, hogy aztán hátradőlve várhassam a végeredményt, ami minden bizonnyal egy újabb bejegyzés formájában érkezik. Azt hiszem ismét nyakig benne vagyok. Nem csak azt hiszem, ez tény!
Egyszerüen képtelen vagyok megnyugodni...Talán túl sok lovat akarok egyszerre megülni és a feszített tempó mellékterméke ez a gondolatsor? Nem tudom biztosan...
Azt viszont érzem, hogy XXI. századi jelenségként a "csibészség" alattomos fenevadként próbál elejteni, polipként fonja rám csápjait, hogy aztán egy elég kétes társadalmi megítélésbe taszítson.
Annak ellenére fent áll ennek a veszélye, hogy az igazi értékek nagyon mélyröl fakadnak.
Mint a hőskorban az USA-ban, a nagy "olajláz" idején. Minél mélyebbre ásott valaki, annál izgatóbb volt a bármelyik pillanatban felbukkanható olaj megtalálásának érzése. De átélni már nem mindenkinek sikerült...
A mondanivaló a sorok között rejtőzve megragadta a lábamat és éhes gyerekként követelődzik. Mit adjak neki? Lövésem sincsen! Miért "rázza a lábamat"?
Ebböl az egész squadból, egész kibaszott jelenböl én vagyok az, akinek "segítségre" van szüksége.
Kezdjük mondjuk egy jó adag friss vérrel, amit minden gondolkodás nélkül felhajtok majd a hétvégi bronzcsata elött. Jajj annak, aki az utamba kerül!
Az elszántság és a győzni akarás soha nem látott méreteket öltött bennem és a mérkőzés közeledtével ez az érzés csak fokozódik, egyre erősebbé válik.
Kellemes kínok ezek. Nem is kívánhatnék kellemesebbeket, hiszen a sportágam tökéletes alkalmat biztosít arra, hogy kienegedjem a hétköznapok minden nyögését és feszültségét.
Anaerob alaktacid anyagcsere anaerob laktacidba fordulása kétséget sem hagy a végeredményt illetően.
Amugy nyugodt vasárnap vár rám és ezt semmi és senki nem veszélyeztetheti. És ez jó!
Március idusa!
Pörög velem a világ! A nyugalom a fő!