Hiszen minden egyes nap keretbe zárása után következik a következő és ez valamiért mindig lüktető.
Minden egyes mérföld kő egy megújulás. Megújulunk, idővel egyre "vastagabban", egyre sokszínűbben állunk elő a szemlére. Hogy aztán megpróbáljuk feltenni a pontot arra a képzeletbeli i-re egyre többször, egyre magabiztosabban, egyre magasabbra.
A magabiztosság érdekes dolog. Belülről támad, végigárad testünkön és kellemes élet érzéssel párosulva tör felszínre. Olyannal, ami nem rendszeres ugyan, de érdemes rá várni.
Gyűlnek a sorok, habok között szaporodnak. A habok között született soroknak a sorsa nagyjából kilogikázható. Hiszen vannak a pillanatok, amiket szavakkal nehéz körülírni, becsapódásuk kiszámíthatatlan. Hirtelen támadnak és soha nem veszítenek. Virtuális formában landolnak, éppen ugyanúgy, mint a többi.
Honnan is indultunk? A jó választásból...
Akinek ezek után bármilyen kétségei lennének a jó választás jelentőségét illetően, akkor azt az idő markába adom. Hiszen az, hogy az értelem elnyerje jelentését nem kétséges, egyedül az idő kérdése vet fel némi bizonytalanságot. Van akinek előbb sikerül, van akinek később.
Érdekes dolgok ezek.
Mint az én életem...
Rendületlenül állok a lábamon.
Néha rám tör az elnyűhetetlen, leküzdhetetlen gondolkodás átláthatatlan rengetege.
Megpillantom magamat, éppen amikor szünetet tartok. Érdemes egy próbát tenni, hiszen ezeknek a pillanatoknak sajátos varázsuk van. Egy igen beszédes varázs, amiből tanulhatunk.
Összefűzni az egészet egy szép lánccá, amit a nap végén majd elégedetten helyezhetünk a fejünk fölé a polcra, a többihez.
Minden egyéb a józan észre bízva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése