Nehéz reggel a mai.
Pillantásom néha megragad egy-egy ponton, légzésem kigyensúlyozott, borostám 2 napos.
Pár napja jöttem rá arra, hogy a frissen borotvált babapofa nem az én világom.
Egyszerűen szimbólikus jelentőséget tulajdonítok a borostának, ami elgondolkodtató és nagyon összetett dolog. A kifejtését toljuk át egy másik alkalomra.
Az alvás hiánya mély nyomokat hagyott bennem.
Mentális lékek, külső sérülések ékeskednek testemen. valószínűleg ezekkel együtt kell megoldanom a beilleszkedést a társadalomba a mai nap folyamán. Egy kiadós alvás segíthetne csak rajtam, amire estig sajnos sanszom sincsen.
Ébredés után az első három óra volt a legnehezebb, mostanra már kezdek formába lendülni. A formába lendülést természetesen egy "körülményekhez képest" jelzővel együtt kell érteni.
Suhancos dübörög a fülemben.
Örökkévalóságban nyakig csücsülve még a gondolataim is lekorlátozódtak.
Érdekes állapot ez.
Próbálsz elrugaszkodni a felszínes, vizuális képességeink által behatárolható ingerektől, de nem tudsz. Sőt! A látvány korlátozott.
Pislogni és ásítani tudok, mást nem nagyon.
Nem sok választásom van. El kell fogadnom ezt az állapotot. Még szerencse, hogy csak átmeneti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése