Mit is lehet várni egy szerda délutántól?
Miután feltettem magamnak ezt a kérdést, a figyelmem egy pillanat alatt az éhségtől korgó gyomromra terelődött. Sajnos ez az aprócska tényező sem változtatott semmit néha már-már krónikus tenni akarásomon, amely a mai napon is éreztette dominanciáját.
Az élet gyakran produkál olyan helyzeteket, amikor a legnagyobb kinyilatkozás a hallgatás. Hallgatunk egy érzésről, hallgatunk egy féltve őrzött gondolatról. Némaságba folytjuk haragunkat és érzéseinket testbeszédbe ágyazva adjuk ki gondolatainkat. Mit lehet tenni ez ellen? Semmit... Akkor miért említem? Talán azért, mert az elképzelt szerda délutánom és a mai között hatalmas űr tátong. Persze ez nem panasz. Inkább csak egy észrevétel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése