Véletlenek bizony nincsenek. Véletlenül elejteni az igazolványt séta közben, véletlenül meglökni az előttünk haladót, véletlenül leejteni a frissen mosott epret... Ez mindenkivel előfordulhat.Véletlenül elaludni...
Istenem. Embere válogatja.
Ásítani a csütörtök éjszakába az utolsó napok feszített tempójának utózöngéje. Nem véletlen.
A széken kinyújtott lábam feltéve a mellettem pihenő, hűséges rabszolgaként dolgozó fiókos szekrényre elkeseredett törekvésem a kényelem érdekében. Tudatos, nem pedig véletlen.
A konyha felé veszem az irányt, hogy szomjam csillapítsam. Tudatosan, határozott lépésekkel közeledek a hűtő felé. Elérhető cél lebeg szemem előtt. Légzésem kiegyensúlyozott, pulzusom nyugodt ember látszatát kelti.
A véletlen furcsa árnya elöli tökéletes nyugalom számlájára írom állapotom.
Most jön a fordulat...A buszon ráülni a kerékre, hazáig a nyakamba húzott lábakkal utazni... Véletlen volt. Akkor most hogy is van ez? Valaki igazán segíthetne megfejteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése