A laptop fénye világítja meg arcomat. Az egyetlen fényforrás, amely megtöri az éjszakára boruló háborítatlan feketeséget. Az egyetlen fényforrás, amely társam az éjszaka majdnem háborítatlan csendjében. A csend, mely körülöleli lényemet, a testet, mely a kívülálló számára csak egy 17 colos fényforrás által megvilágított arcszerkezet. A halk, de szeretetteljes szuszogás idáig hallatszik. A szuszogás, amely varázspálcaként ontja bájait a háborítatlan feketeségbe, a megvilágított arc irányába. Még az sem zavar, hogy meztelen talpam a hideg kövön pihen, még az sem hátráltat, hogy a gyomrom korog. A jelenség csodaszámba megy. Soha életemben nem életem még át ehhez hasonlót. Büszke vagyok, talán ez a legjobb szó. Bár a boldog sem áll messze a valóságtól. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy egészséges keveréke mindkettőnek.
Igen, jó érzés ezt kimondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése