Csak egy gondolat

Még érzem a számban a diós kalács ízét, amit tegnap sütött anyukám. Ha már a süteményeknél tartunk... Sokszor eszembe szokott jutni, hogy mit is kerestem én anno a Kereskedelmiben, ráadásul vendéglátós szakon. Fogalmam sincsen. A félreértések elkerülése végett nem azt akarom mondani, hogy félresiklott életem, vagy hogy ez valamilyen hiba volt. Csupán arra világítanék itt rá, hogy utólag visszatekintve középiskolás éveimre elég viccesnek tűnik. Ha minden kötél szakad képes vagyok valamit alkotni a konyhában, de kizárólag könyvből és kizárólag teljes káoszt hagyva magam után, ami a moogatnivalót illeti. Sebaj. Fogalmazzunk úgy, hogy az utam keresésének egy állomása volt az ott elöltött 5 év. Egy keresés aktív, tettekben megnyilvánuló formája, amely azóta is tart. Azóta is keresek, kutatok. Egy cselekvés, amely soha nem látott mélységekbe lök és elkényeztet. Sokan ezt egyfajta stílusnak titulálnák, valami nagyon exkluzív történések sorozatából fakadó filmnek. Eddigi 29 évem filmjének. Saját szemszögből nézve ez nem ilyen egyszerű. Megélni és teljes szívvel, lélekkel átélni egészen más. Teljes embert igénylő feladat. De a távolban mintha valami fény pislákolna...