Káosz

Törökülés és szombat este. Tökmag és narancs juice. Nem ülhetek sokáig így, mert bizseregni fog a talpam. A határvonal, mint "arc nélküli szereplő" szabályok nélküli mivoltjából fakadóan nyugodtan, némán várja sorsát. Egyenlőre bírom. Azt sem tudom hol áll a fejem. Rendet kell raknom a céges laptopon az archív leveleim között. Egy kis rendszerességet, rendezettséget kellene csempésznem a hétköznapi rutinokba. Hogy miért? Hogy megkönnyítsem a saját helyzetem. Ez igazán nemes cél. Megpróbálok erre fókuszálni, hogy megadjam a kezdő lökést. A kezdő lökésre igenis szükségem van, hiszen a személyiségemből fakadó más érdeklődési kör, teljesen más beállítottság eredményeképp eljutottam oda, hogy átérezzem mekkora erők mozgosítása szükséges. Folyton csak ez a búslakodás. Kezd elegem lenni belőle. Egyátalán nem vagyok ennyire elesett. Most is hajnali háromig kukorékolok, mert időbe telt, mire legyőztem a fejemben dúló káoszt. Remélem az erőfeszítéseimet siker koronázza jövő héten és akkor bátran vállalom majd a holnapi kiszámítható fáradtságot. Huszonötezerééé megérné, 25ezerért megérte. Amúgy nagy általánosságban csak a nagy általánosságról tudok beszámolni. Mialatt némán, mozdulatlan testtel zengett hangszálaimtól tompa férfi mivoltom, az éjszaka körém fonta karjait és felkarolt. Hátamat lágyan simogató sötétségre telepedve halkan siklok a kávéillattól áztatott reggelbe. A vasmacskát már kikészítettem. Jó éjszakát!