Turbódárda

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csütörtök, melynek különleges mivoltját az adta, hogy észrevétlenül, némán, már-már kaméleonokat meghazudtoló módon illeszkedett környezetébe. Mindenféle sebektől mentes, zabolátlan nap volt ez, mely megfelelő ingerként szolgált alkotó képességemnek, természetességemnek, optimizmusomnak. A titok abban rejlett, hogy megpróbáltam úgy viselkedni, hogy képesek legyek ítéletek nélkül koncentrálni a fontos részletekre. Megragadjam a hideg decemberben bujkáló értékeket és azt hiszem ez sikerült is. A sikeres Isolated Risk Management Process célegyenesbe fordulása tökéletes időzítéssel érkezett ha a romokban heverő önbizalmam szemszögéből nézzük. Mint ahogy nagyon jókor jött a sikeres sportfogadási szériám is. Egyszerűen szükségem van önbizalomra, mert az idő alaposan megtépázta. A sportofgadás és a kártya nyugodt ám mégis izgalmakkal teli idős éveket vetít elém. Száz szónak is egy a vége, még a legborzalmasabb valóságok közepette is kell, hogy rejtőzzék bennem némi nyugalom. Meg kellene tanulnom ezt felismerni és megosztani másokkal. Sokkal jobban el tudnék vegyülni a társadalomban.