Rájöttem, hogy szeretem a sört.
Nem tudom, hogy ez egységes magyar férfi tulajdonság, esetleg korral járó sztereotípia, de tény, engem is utolért. Azon vettem észre magamat, hogy hazafelé az éppen aktuális nap végi business lookhoz dobozos sört párosítok. Emlékszem, gyerekként megdöbbenve, ugyanakkor érdeklődve figyeltem a munkaidő után összesereglett férfiakat, akik a klasszikus barna üveges sörrel a kezükben beszélgettek, mázsás terheket cipelő vállukról képletesen a padra helyezték a súlyokat, amíg az üveg sör tartott.
Érdekes egyveleget alkottak gyerekként  a világra rácsodálkozó agytekervényeimben.
Mára már én is a gyerekkoromban belém égett férfiak által kitaposott ösvényen ballagok hazafelé. Gyűrött Calvin Klein ingben és jéghideg Heinekent szorongatva. Azt hiszem az idő múlásával személyiségünk és jellemünk a reggeli arcot pirító hidegben megjelenő napsugarak által ostromolt hóemberhez hasonlóan formálódik, alakul. Nincs is ezzel semmi baj. Minden percét élvezem és érdeklődve figyelem.
Ha már erre jársz kedves olvasó, megtennéd, hogy klikkelsz a jobbra található kérdésre egyet?