Néha olyan, mintha jégtáblák repedő hangja szűrődne fel a második emeletig. Mondom ezt annak ellenére, hogy tisztában vagyok a fantáziánk, érzékeink minden buktatójával. Ez is csak a képzeletem szüleménye. Mozgató erőm minden bizonnyal a hideg időjárás gyűlölete. Egyszerűen gyűlölöm. Levert leszek az olyan napok után, amikor sötétben repülök ki a pezsgő üzleti életbe és már sötét van, mire kigombolhatom ingujjamat. Az egész fejben dől el, mondják az okos emberek. De akkor mégis miért olyan nehéz? Lehet, hogy képtelen vagyok manipulálni saját magamat? Nem is nevezném ezt manipulációnak. Sokkal inkább egy feladatot látok lelki szemeim előtt, mely arra hivatott, hogy képes legyek meglátni a hideg időjárásunk naposabb oldalát. Mit is jelenthet ez valójában? Mondjuk a Karácsonyt. Igen, ez egy nagyon jó példa. A havazás látványa, a háborítatlan, hófedte táj megnyugtató hatást keltő vizuális ingere. Biztonságos távolból szemlélve persze. Nálam ezek is ide kívánkoznak. Aztán nagyjából be is zárult a bizalmi kör. Ingerszegény kis világot teremtettem magamnak, amely mégis duzzad az erőtől, köszönhetően a Karácsony "piroshetes" mivoltjának. Ez tökéletesen elég nekem. Talán a túléléshez is. Hiszen minden egyes perc most nekem dolgozik. Mit is kívánhatnék még?