Ma elgázoltam egy macskát. A semmiből ugrott elém, miközben én éppen egy Peet Tong filmzene cd-t próbáltam meg melegebb éghajlatra küldeni. Talán elkerülhettem volna, nem tudom. Késő bánat!
Furcsa érzések kavarognak bennem az esettel kapcsolatban. Vajon honnan érkezhetett az a szerencsétlen cica? Mi volt a terve? Miért pont ott szeretett volna átkelni?
Adony, melyen oly sok éven keresztül utaztam a lakhelyem és a nagyszüleim lakhelye között ma egy újabb áldozattal gazdagodott. Egy szürke cica tetemével. Miattam! Keresztül hajtottam rajta, még csak zökkenést sem hallottam az autóban. Csak egy halk koppanást. A zaj és a tükörben feltűnő tetem látványa rányomta a mai napomra a bélyegét. A hab a tortán a délután háromkor véletlenül összetaposott csiga volt. Őt sem tudtam elkerülni, mert nem vettem észre. Ami az állatokat illeti, ez nem az én napom volt.
Az állapotot éber kómának nevezném. Öntudatlan állapot, mégis kezd szép lenni. Ahogy a pálinka áramlik az ereimben, ahogy az izzadtságcsepp végiggördül a homlokomon lelkesen süllyedek. Mint egy eltévedt búvár. Álmodom. Jelen vagyok ott, ami nincs. Olyan ez, mintha a halálomon gondolkozva bezárkóznék egy WC-be és próbálnám megjegyezni a tapéta virág mintáját. Egy tudat együttes, amely egy reggeli cigaretta mellett akár másmilyennek is tűnhetne. Vajon mi húzódhat a háttérben? Talán tekintélyre, megbecsülésre vágyom. Olyan  dolog ez egy férfi életében, melynek hiányában ha majd számot kell adni a mérföldkövekről, a hiányérzet elkerülhetetlen lesz. De lehet, hogy akkor ez már nem fog számítani. Mégis oly élénken és intenzíven áramlik bennem a dolog, hogy az már-már kritikus méreteket ölt. Aztán jön a valóság egy gondolat formájában. A vér az, amit általában nem hiszünk el. Annyira megosztja ez az energiánkat, hogy a járulékos veszteség egy szempillantás alatt kézzel foghatóvá válik . Mindenképpen olyan terület ez, melyre fontos figyelnünk, koncentrálnunk. Én is így teszek majd!