A város már aludt, amikor megcsillant a Benz felnije az éjszakában. Türelmetlenül vártuk Tibit, az ördögi digót, hogy összekapja magát. A türelmetlen alatt 2 szál West Light cigarettát értek fejenként a perc sokszorosa alatt. Tudtuk, hogy az előttünk álló éjszaka kiszámíthatatlan. Azt is tudtuk, hogy a rend éber őrei nem igazán veszik jó szemmel a budapesti éjszakában száguldó hófehér 500-as bálnát, benne néhány, a második ikszet éppen csak kipipáló magyar csibésszel és egy koszovói albánnal. Valljuk be, hátrányból indultunk, de hát mit lehet tenni? Ez az élet. Férfiak vagyunk. Mit kellett volna tennünk abban a helyzetben? Otthon ülni és nyálat fröcsögtetve Big Brothert nézni és izgulni, hogy melyik szarházi mit ugat a másikról a titkos szobában? Egy nagy lófaszt! Magyarország éjjel! Ez az igazi móka. Tibi óvatosan csukta be az ajtót. Felbőgött a Benz és szapora léptekkel megiramodva ellentmondást nem tűrő magabiztossággal feszült neki az előtte elterülő végeláthatatlan sötétségnek. Történt mindez 2000-es éve közepén, Fejér megye és Pest megye találkozásánál, nyakig érő magabiztosságban, fülcimpát súroló erőtöl duzzadva.
Egy csendes őszi délutánon úgy döntöttem, hogy papírra vetek néhány történetet a multból. Életem egy olyan szakaszából, melynek köszönhetően egy életre szóló tanfolyamot pörgettek le nekem alig pár esztendő alatt.
Így lett hű társam a rafkó, ezért ölel kebleire a zsiványság. Érdekel titeket?
3 megjegyzés:
Igen! És mennyit kell aludni? Már félretettem egy babérlevelet.
Babérlevelet? :-O
Ezt nem értem...
A földanya, Gaia egyik legszebb lánya volt Daphne, a nimfa, de hiába udvarolták körbe, senki sem volt elég jó neki. Maga Apollón is beleszeretett, de őt is elutasította, a Napisten pedig egyre csak üldözte szerelmével. Gaia, hogy megmentse leányát, babérfává változtatta. Apollón pedig haragjában örökzölddé tette, hogy soha többé ne tudjon visszaváltozni. A fa minden tulajdonságát az istentől kapta, Apollón jelképévé vált. Papjai fejükön babérkoszorút hordtak, áldozáskor babérágat égettek, segítségével még jósoltak is, úgy hogy éjszakára a babérlevelet a párnájuk alá tették, és megálmodták a jövőt. Apollón nemcsak a Nap és a világosság, de a lant – sőt állítólag ő készítette az elsőt – a költészet istene is volt és ő vezette a Múzsák karát. Egyúttal a bűnbocsánatot is jelképezte, a római katonák babérággal törölték le véres kardjukat, hogy az istenek megbékéljenek. Így még furamód a „véres” sztoridhoz is illik.
Megjegyzés küldése