2014. február 10., hétfő

A kabát

A fonalak egyvelege szövetet alkot.
Lélek, fény, idő, tér, születés, elmúlás, halál.
Na de az ujja. Számomra az univerzum misztériumának a megtestesítője. Egyszerű és megismételhetetlen. A fonalakból alkotott elem egyben az ellentéte a léleknek, az ellentéte a fénynek, az ellentéte az időnek, az ellentéte a térnek, az ellentéte a születésnek, az ellentéte az elmúlásnak, az ellentéte a halálnak. A kabát fonalakból alkotott ujja a dimenzió, amely maga a megnevezhetetlen.  A mindennapok bármely pontjából kiterjeszkedve célba veszi az eltéveszthetetlent, a szívemet. Ez a mozgás, ez az animáció, ez a terjeszkedés a szövetben... Ez az örökkévalóság szentséges tánca. Köszönöm a kabátot papa.

Nincsenek megjegyzések: