Az órás

Este kilenc óra körül lehetett. Érdekes volt figyelni a buszmegálló nyüzsgését.
Azt hiszem akkoriban tudatosult először bennem, hogy nem tudok autóban dohányozni. Ez a helyzet azóta sem változott. Sőt! Ahogy öregszem, a helyzet egyre kilátástalanabb.
Olyan nyugalommal parkoltunk a forgalmat akadályozva, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Az aggodalomnak legkisebb jelét sem láttam mozdulatain, a beszédjéről nem is beszélve.
Gondolkodás nélkül kipattant a kocsiból és a kisbolt felé vette a lépteit, miközben hangosan telefonált. Kurva fasza. Mintha nem lennénk elég feltűnőek. Az elméletem, mely szerint a kis ember nagy autóval jár mítosza csak irigy emberek által koholt hamis rágalom, megdőlni látszott.  Ez az elbaszott szituáció is csak ezt erősítette. Akkoriban minden más volt. A tudatalattinktól vezérelve néztük a kibaszott gengszter filmeket miközben a hétköznapjaink maga volt a nyers balkán. Erre csak évek múlva döbbentem rá.
Nyugodtan és türelmesen figyeltem a történéseket. Ez talán a mögöttem hagyott hajnali lefekvéssel indult pihenésemnek volt köszönhető. A hasamról féloldalra fordultam, a takarót a lábam közé gyűrtem és a lábamat kidugva aludtam. Az idilli állapot, melynek az eredményét a W140-ben terpeszkedve szüreteltem. Későre járt, mire a hatos úton lepadlózta a bálnát. Az úton a hogyanokról vitáztunk, miközben a gondolataimat szabadjára engedve arra a következtetésre jutottam, hogy az elmúlt napok jóval mozgalmasabbak voltak a kelleténél. A kezem még be sem gyógyult a pajeszosnál tett látogatásunk óta és máris újabb kalandok előtt álltunk. Ha egyszer lesz egy fiam, megtanítom ütni. A mai világban a boxzsák megütésének tökéletes kivitelezését minden férfi számára kötelező tananyaggá tenném.
Egy órás előtt fékeztünk. A hatalmas cégér tekintélyt parancsoló nyikorgással járta a kellemes nyár esti szellő által diktált táncot. Újpest, hol máshol? Egy hatalmas hegyomlás lépett ki az üzletből és felénk indult. Határozottan magas volt. Az út túloldaláról nézve is. Erősen kopaszodó fején a haja 2 hetes lehetett. Közelebb érve feltűnt a hatalmas arcában tekintélyt parancsolóan meghúzódó méregzöld szempár. A jobb szemével állandóan hunyorgott. Akkor is, amikor hozzánk szólt.
-Van itt valami, amit megnézhetnétek. Odabent van!"