Mindig más

Nem is tudom hol kezdjem. Levezetve az elmúlt napok megpróbáltatásait, megszabadulva a kislányom szépségére való sokadik ráébredésem okozta képzavartól, egy kiadós alvással leptem meg magamat. Engedelmeskedtem testem jelzéseinek, amely a megszokott receptet követte. Ha nem akarsz feltűnő lenni, légy túlzottan feltűnő. Tompa reflexek és alkalmanként csengő fül formájában érkezett. Nem volt más választásom és beadtam a derekam. Pihentem. Ébredés után a tükörrel régi ismerősként köszöntöttük egymást. A váratlan fordulatnak hála, köpni, nyelni nem tudtam és azt tettem, amit bárki más tett volna a helyemben. Megmostam az arcomat. Mégpedig hanyag eleganciával. A lazaságomnak megvolt az ára. Leöntöttem magamat.
A szívem kiegyensúlyozottam vert. Attól eltekintve, hogy a szemem csak hosszas erőlködés árán szokta meg a fürdőszoba mesterséges fény orgiáját, én rendben voltam. Miután átestem a rituálénak számító fürdőszobai műveleteken, a vasárnap teljes jogú tagjaként egyenesedtem fel. Határozottam kipihentebb voltam a megszokottnál. Nagyon jó érzés volt. Mindenkinek ajánlom tiszta szívvel. A reggeli pillanatok valós tartalommal való megtöltéséről egy szűnni nem akaró kopogás gondoskodott. A kopogás egy élmény megtestesítőjeként korábban adta életjelét beteljesülésénél. Paraszt lángossal, cserpes joghurttal és kakaóval gondoskodtam róla, hogy újból "csak magam legyek". Minden reggel megpróbálom átvenni a miérteket. Lehet, hogy ez nem túl jó taktika. Lehet, hogy a vasárnapi miért invesztigálásomat is későbbre kellett volna időzítenem. Pontosan akkorra, amikor megcsapta az orromat a patch kábel csomagolásának az illata, amely életem egyetlen, pótolhatatlan, felbecsülhetetlen Swatch óraszíjának az illatát idézte. Egy olyan korból, amikor retesz volt szobám ajtaján és a gyengébbik nem iránt ébredt vágyamat együtteses póló viselésével próbáltam a tudtukra hozni. Mai fejjel már belátom, hogy ez nem volt túl jó ötlet A gondolatok szigorú arcú kérdező gépek. Azt hiszem nem kell nagy bátorság eme kijelentés aranyba foglalásához. Az ilyen jelenetek mindig párban járnak, mint a pofonok. Az állandó szereplők között büszkén feszítve érzékelteti dominanciáját az agy, mint állandó tényező. Makulátlansága szememben erősen kérdéses. Nálam már azzal bukik a story, hogy fogalma sincsen hogyan kell kiszedni a választ a páciensből a saját kérdéseire. Valószínűleg ez az illat volt az egyik legkellemesebb pillanata a mai napomnak. Erről az ébredésemkor még fogalmam sem volt. Talán pont ettől ennyire szép az egész. Minden reggel más. Mindig különböző!