Választó polgár

Hamarosan ikszelnem kellene, de nem tudok. Az idő múlása sem segít. A közösségi hálóra belépve akarva-akaratlanul szemtanúja vagyok az emberek tobzódásának. Irigylem az elhivatottságukat. Csodálom és döbbenten állok a narancsos szekta az ostobaság határait feszegető megnyilvánulásai előtt. Aggódom a Rosszabbik erősödése miatt. A náci párt esetleges hatalomra jutása olyan mélységekbe sodorná országunk megítélését, hogy onnan talán már nem is lenne visszaút. A bal oldalt szóra sem méltatnám.  Egyszerűen nem értem mi a pálya, pedig esküszöm igyekszem. Egyik nap fel kellene kelnem, járni az utcákat és felvenni az emberek beszédét, aztán visszahallgatni és közben nagyot kortyolni a pohár vizemből. Délutánom zamatáról "soha, talán igen, még mindig várok, nekem is fontos, amit csak akarsz, van hozzá erőm, nincs pénzem, menj el, majd csörgök, gyere vissza, egyedül vagyok, szar az egész, szaladj, igyekezz, túl késő, ha nem volna olyan csinos, Isten a tanúm, kettőből bukott, már nem szeret, új kocsi, éhes vagyok" gondoskodna. Nagypapáimra gondolok. Olyan férfiakra, akik érzelmeiket, a hétköznapok megpróbáltatásai során szerzett sebeiket egy nóta formájában vezették le. Micsoda nagyszerű generáció volt. Úristen mennyire hiányoznak. Magamra hagytak a kérdéseimmel miközben jellemtelenek várják az ikszemet. Ezt igazságtalannak érzem! Egy szó, mint száz, úgy vélem szeret az életem. Szeretni szeret, de ugyanakkor a kellő mértékben gyűlöl is. Már csak azt kellene megtudnom, hogy vajon un-e? Képzelgéseim olykor észrevétlenül váltanak át aggódásba. Fel kellene áldoznom magamat holnap(ma)? Akár így is tehetnék. Erre tehetném fel az életemet. Vagy az túl sok volna? Lehet, hogy megkeserednék és annak a gyerekem inná meg  a levét. Nem adok fel semmit, mégis ellátom őt. A birkózás a nagy semmivel sehova sem vezet. Mikor ezt részleteire bontva végigpörgetem fejemben, kiderül, hogy ez teljesen ugyanaz, mint most. A birkózás a mindennel. 
Már elmúlt éjfél és a nagy állampolgári eszme egyre csak távolodik. Azt hiszem döntöttem. Reggel felkelek, elmegyek futni. Aztán megvárom, amíg a nap a legmagasabbra felkúszva bombáz majd impulzusaival és húzok egy ikszet a Braunschweig:Hannover vendégre. Igen, pontosan ezt kell tennem.